A hétvége folyamán a Radnóti Színházban A.P. Csehov Platonov – Apátlanul című drámáját volt alkalmam megnézni. Amelynek több okból is nagyon örültem. Az egyik, hogy imádok színházba járni, a másik meg, hogy nagyon tetszett, még a darab hossza ellenére is.
Nem tudom volt már e szerencsétek olyan darabot látni, ahol a színészek 1 liter piát lehúznak és veszik elő az újabb üveget, te pedig csak ülsz és tátott szájjal figyeled, hogy nem pisilik helyben össze magukat? Na persze nem erről szól a darab…
Egy kis ismertető a darabról: Egy nyári napon az özvegy tábornénál találjuk magunkat, aki a barátaira vár. Szép lassan az összes ismerőse és velük együtt párjaik is megérkeznek, már csak egy emberre, a társaság központi emberére, Platonovra várnak. Miután ő és felesége is megérkeznek, mindenki mesélni kezdi, hogy mi történt vele az elmúlt időben. A dráma akkor kezdődik, amikor a tábornokné frissen házasodott fiának is megérkezik a felesége, aki régebben szoros kapcsolatban volt Platonovval. A felek között újra megjelennek az érzelmek. A tábornoknéról, sőt Platonov másik barátjának a barátnőjéről és a szolgálólányról is kiderül, hogy odavannak a férfiért, aki ezt előszeretettel ki is használja, mindenkivel viszonyt folytat, míg végül nem tudja kivel szökjön el (igen, Platonovnak még mindig volt felesége). A férfi vesztét is döntésképtelensége és minden akarása okozza.
 
Radnai Annamária fordítása könnyen érthető, természetesnek hangzik a mai ember számára. A darab rendkívül hosszú, és az ember ülőképességét is igénybe veszi. Az első felvonás ugyanis 2 óra és 20 perc volt körülbelül, míg a második már csak szűk egy óra, mégsem mondható el, hogy unalmas lett volna.  Bár hozzá kell tennem, hogy osztálykirándulásról érkeztem kevés alvással és a második felvonás közben már a koncentrálás helyét a fáradtság vette át. Radnóti Platonovjában még az utolsó percekben is rendkívül sok dolog történik és visszagondolva sem rövidíteném le, kellett hozzá ennyi idő. A szereposztás nagyon tetszett, Kováts Adél a tábornokné, és László Zsolt Platonov szerepében zseniálisak voltak. László Zsolt  roppant jól megtudta fogni karaktere jellemét, az embert, akihez egykor nagy remények fűződtek, ám kisiklott az élete, az egyetemet sem fejezte be, mégis minden nő rajong érte, barátai nagyra tartják. Lovas Rozi (Szofja, aki Platonov egyik szeretője is lesz) az elején nem igazán nyerte el a tetszésemet, én mást jobban el tudtam volna képzelni erre a szerepre. Az előadás végére azonban megváltozott a véleményem, az őrületbe kergetett nőt csodásan játszotta. Emögött a kijelentésem mögött semmilyen negatív dolgot nem értek. Olasz Renátó (földbirtokos fia) alakja elég komikus, a dráma első felében jelenik meg, amikor is haza kell térnie Párizsból, mert az apja nem küld neki több pénzt. Minden mondatát egy káromkodással erősíti meg és minden helyzetet úgy alakít ki, hogy aztán apja zsebéből még több pénzt vehessen ki, hisz az őt illeti.
A színpadon meghatározó a 12 db nézőkkel szemben felállított szék, ahol mindig legalább egy ember áll, és a zuhanyfülke, mely alá gyakran kerülnek az emberek, hogy azon a meleg napon kitisztítsák gondolataikat, lehűtsék szenvedélyeiket vagy magukhoz térjenek a sok borozás után.
 
A darab eredeti címét nem ismerjük, mert a megtalált kézirat első oldalai ki voltak tépve. Több címen is ismertté vált: Platonov, Apátlanul, Az az őrült Platonov, de gyakran utalnak rá Cím nélküli darabként is. Csehov 20 éves kora előtt írta meg első színdarabját, melyet Maria Jermolovának szánt, aki a kor egyik legismertebb színésznője volt. A nő visszautasította és a művet nem is mutatták be Csehov életében. Csak halála után került elő a 200 oldalas kézirat.A darabot először 1923-ban publikálták és 1930-tól tűnik fel a színpadokon egészen napjainkig.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.