CHANGE YOUR HEART CHANGE THE WORLD.
A hosszú hétvégét Bécsben töltöttem a run4unity eseményen. Szlovákiából, Németországból, Svájcból, Magyarországról és természetesen Ausztriából érkeztek az emberek a sportnapokra a béke nevében, illetve a szíriaiak megsegítéséért. Szombat délben érkeztünk meg Bécsbe a buszunkkal, ahol mar programokkal vártak minket. Egy gyors ebéddel kezdtünk, majd az elkövetkező napok fordítói mutatkoztak be röviden. Ezt a regisztrációnál kapott karszalagok által összeválogatott vegyes nemzetiségű csapatok összeállása követte. A feladatunk egy városismereti vetélkedőn részt venni. 4 oldalnyi lappal indultunk, amik tele voltak kérdésekkel és szobrok, festmények, tárgyak képeivel melyeket meg kellett találnunk és osztrák csoportvezetőink mindig kicsit meséltek az adott helyről, nevezetességről. Így jártuk be kis híján egész Bécset. Lejártuk a lábunkat, ezt mindenki elmondhatja, de emellett végre volt lehetőségem jobban megismerni a várost. Többször is jártam már itt, főleg karácsonyi vásárok alkalmával vagy egy-egy messzebbi utazás alkalmával ebben a városban álltunk meg egy kis pihenőre. Szóval tavaszi, téli pompájában már láthattam, de most teljesen más helyeket volt lehetőségem meglátogatni. Még egy forgatásba is bele csöppentünk városnézés közben. A nap további részében részt vettünk egy misén, pizzáztunk egy nagyot közösen, 2 barátnőmmel tartottunk táncházat végül 3 workshop közül választhattunk: játékház, tánctanulás, illetve egy férfi élménybeszámolóját hallgathattuk, aki Szíriában volt önkéntes. Ezután az állomásra sétáltunk, hogy a vonattal eljussunk a szállásunkra, ami Bécs külvárosában volt. Másnap korán keltünk és reggeli után indultunk a sportpályára. Itt nagyjából már 300an voltunk. Előzetes jelentkezés alapján voltak strandröpi és foci csapatok, a magyaroknak egy egy csapatuk volt mindkét sportban. Rengeteg csapat jelentkezett, többségük osztrák volt illetve olyan szíriaiak, akik hosszabb ideje élnek már egy közösségben Németországban vagy Ausztriában. Az esemény lényege az volt, hogy bőrszíntől, vallástól, származástól függetlenül együtt tudjunk játszani, beszélgetni, hogy bárki nyugodtan merjen beállni hozzád játszani, segítséget kérni, mert tudni fogja, hogy örömmel látják ott. Tudom a legtöbb ember ezt klisésnek tartja, de egy mosoly rengeteget jelent. Mindenkinek. Az egész hétvégén volt adomány gyűjtés Szíriának, voltak, akik bevállalták, hogy gólonként fizetnek 10 eurót, a tombolából befolyt összeget is a jó célra fordították.

Amit én negatívan éltem meg, az az volt, hogy nem értettem egy szót se németül, és ugye itt nagyjából azért mégiscsak azt használták többet, hisz az emberek 80% -ának első nyelve a német. Én angolt és franciát tanulok a suliban és évek óta jól boldogulok egyedül az angol tudásommal külföldön, nincs vele bajom. Részben azért is jelentkeztem ide, mert szeretek új embereket megismerni, de most így kicsit úgy éreztem, hogy kimaradok valahogy, ennyi egy nyelven beszélő ember nem igazán kereste a lehetőséget, hogy hosszabb beszélgetésekre más nyelven szólaljon meg.
P.S. imádom Bécset, de komolyan… lenyűgöznek az épületek, az a rengeteg gyönyörű stílusos ember, az apró stílusos kávéházak, minden.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.