Az első sorban állni a kedvenc bandád koncertjén egy valóra vált álom mindenki számára. Nem igaz? Talán nem teljesen, kivéve ha elég jó kondiban vagy ahhoz, hogy ezt megtehesd. Hogy miért? Mindjárt megtudhatjátok.
Láthattátok az instagramomon vagy hallhattátok már tőlem, hogy szerdán Sum 41 koncerten voltam néhány barátommal. Az együttest még 2005 körül ismertem meg amikor felugrott egy számuk, rólam tudni kell, hogy zenei mindenevő vagyok, nagyon változatos a zenei ízlésem, nagyjából a jazztől a rockig bármi jöhet 1-2 kivétellel.
A koncert előtt már ment a veszekedés, hogy mivel, mikor, mennyivel előbb menjünk oda, persze mindenki máshogy gondolta. Már a vonaton ültünk és vártunk az indulásra, amikor csak úgy mellékesen megkérdeztem, hogy mindenkinek meg van e a jegye. Ekkor kezdődött a rohanás, mert nem mindenkinek volt a válasza igen, ám a vonat 1 perc múlva indult és erre Máté is rájött, miután rákiabáltunk, de egy kisebb szívroham után letöltötték a QR kódjukat és kezdődhetett az a bizonyos izgatott állapot amit koncert előtt érzel és hatására a boldog kisgyerek vigyort nem tudod letörölni az arcodról, de nem is akarod. Odaértünk a Budapest parkhoz 2 órával kapunyitás előtt, lelkiekben felkészülve, hogy már kisebb sor álldogál ott. Szinte. Ugyanis az a látvány fogadott minket, hogy rajtunk kívül nagyjából 10-12 ember volt ott, tehát bőven kevesebb mint ami kiteszi az első sort. Kényelmesen elfoglaltuk a helyünket és nagyon jól szórakoztunk a helyzetünkön, a maradék időben én tételeket tanultam illetve néha szóba elegyedtünk az előttünk-mögöttünk állókkal, hisz az ilyen alkalmak tökéletesek kapcsolatépítésre. A mögöttünk lévő srácok például megnyugtattak a közelgő érettségimmel kapcsolatban, elmesélték saját élményeiket, melyek tanulsága mindig a lazaság megtartása volt. Ám megvan a hátránya a 30 fokban napon levő dekkolásnak, mint másnap megtudtam, olyan napszúrást kaptam, hogy öröm volt nézni. Másoknak legalábbis, ugyanis a hajnalban hazaérkezés, fáradtság meg utolsó nap mellé nem hiányzott a fejfájás és hányinger. Egyébként az eltökéltségünk, hogy jó helyen álljunk nagyon cuki volt, csak felesleges. Azok, akik fél órával kapunyitás előtt érkeztek nem voltak sokkal hátrébb mint mi, ennek ellenére nem bánom, hogy odamentünk, hozzátartozik az élményhez. Miután elfoglaltuk vagy talán jobban mondva befoglaltuk a helyünket megkezdődött a további várakozás az első előzenekar koncertjére.
Budapest Park fényképe.
45 perc után ki is jött a színpadra a Trash boat nevezetű zenekar, akik Angliából érkeztek, és őszintén szólva borzalmasak voltak. Ha ott voltál a koncerten és már mondanád, hogy a hangosítás volt a szar, akkor csak részben van igazad. Mert valóban látszott, hogy mozog a szája, kidagadnak az erek a nyakán de sehol egy hang, olyan volt mintha rosszul lenne és amikor mégis lehetett hallani valamit akkor az meg erőtlen volt. (Persze elképzelhető, hogy csak egy rosszabb napját fogtunk ki az énekesnek, mindenkinek van ilyen, ráadásul ők is talpig feketében tűrték a kánikulát.) Néha mondani akart egy pár szót, hogy belelássunk a dal tartalmába vagy valakinek ajánlotta a dalt, egy ilyen alkalommal az elhunyt édesanyjáról kezdett mesélni akinek tragikus halála volt, öngyilkos lett és.. de itt belejátszott a basszus gitáros, illetve nem csak ennél a kiegészítésnél, de itt szerintem olyan tiszteletlenség volt, amit nem csak én, hanem a közelemben állók se értettek.
Budapest Park fényképe.
A másik előzenekar ennek teljes ellentéte volt, valami zseniálisak voltak. Mindenképp hallgassátok meg a The Living End-től a prisoner of societyt, én előzetesen csak ezt ismertem tőlük. Ez az ausztrál banda 3 fős volt: egy énekes/basszusgitáros, egy nagybőgős és egy dobos. Na de ezek nem akármilyen emberek volt, ráálltak a Budapest Park fényképe.nagybőgőre játszás közben és úgy forogtak, az énekes egy üveg Heinekennel játszott a gitárján, majd megitatta hangszerét majd ezt követően a tulajdonosa is lehúzott egybe a fél liternyi sört, miközben izitotta a tömeget és további buzdításra intett minket. Jó volt a zenéjük, a kisugárzásuk és a humoruk is. Ekkor már lassan megtelt az egész tér a lelkes rajongókkal, akik alig várták, hogy egymáson ugrálva bulizhassanak egy jót.
 És akkor a várva várt Sum 41. Hogy élveztem e a koncertet? Minden körülmények között azt mondanám, hogy imádtam. De semmi sem ennyire fekete vagy fehér, egy koncertet nem csak az előadó határoz meg, ott van körülötted még több száz ember, akik igen csak tudják befolyásolni az estéd, így nem csak egy felől közelíteném meg ezt a beszámolót. Elsőre kezdjük talán a kicsit negatívabbal:  A koncert első felében én annyira nem éreztem jól magam, színpad közepe első sor, a hatalmas kidobó csávó beállt elém a kordon szélére, hogy figyelje az embereket, ezáltal elvette a színpad 80%át tőlem, nem azt mondom fegyelmezni is kellett, az első 3 sorba feltolódott 20sornyi ember kb, és akkor még alulról tippeltem meg. Én személy szerint egyébként utálom, ha valaki a tömeg közepéről előre tolakodik az első sorba, pofátlanság, ne túrj ki senkit a helyéről, aki idő előtt ott volt már. A másik, hogy az emberek egy nagy része nem foglalkozik mással, csak magával, ugye ez egy rockzenekar, így a pogóra fel voltam készülve, nem is ez a baj, én összvissz kapaszkodni szerettem volna a korlátba, hogy azért mégse sodorjon el a tömeg, amekkora erővel rántottak minden oldalról és löktek, nem szerettem volna elesni, mert tuti agyontapostak volna. Konkrétan kapaszkodni nem engedett a mellettem álló csaj, állandóan lelökte a kezemet egy másik srác kettővel mögöttem bár, de a könyökével igyekezett előrébb jönni, így folyamatosan belém könyökölt az ég világon mindenhol, bár mindenkitől kaptam ütéseket, volt aki megrúgott, súlyos emberek ugráltak a bokámon, tépték a ruhám táskám stb. De ohh van ennél még jobb is… mert ugye az emberi butaság határtalan. A másik oldalamon egy srác a barátnőjével érkezett, aki a koncert első 5 percében, mialatt kifacsartak minket mint egy citromot, pánikrohamot kapott, ami a koncert végéig sem múlt el teljesen, a barátja felismerte a helyzetet, mert már előfordult többször is. Kérdezem én: egész pontosan miért viszel valakit egy heringparty első sorába, ha problémája van az ilyen helyzetekkel????? És a csávó hogy reagált miután igyekeztünk segíteni? Mindenkit ellökött, ingerülten kiabált és mint egy kerítés lezárta a lányt a karjaival minden irányból, és véletlenül sem engedte, hogy kivegyék a gorillák a tömegből. Pedig bőven emeltek ki félholt embereket, még egészen hátulról is.
Másfelől, ha a pogózás közben elesett valaki, egy csomóan nyúltak utána, hogy felsegítsék (tudom, hogy íratlan szabály, de akkor is), átkarolt egy lány és úgy énekeltünk, másvalakivel megbeszéltük, hogy még melyik dalokat várjuk. A koncert második felében egy raszta srác jelent meg egy mozgássérült fiúval, akit a többi barátjukkal segítettünk kiemelni, mindenki nagyon óvatos volt és Deryck is felfigyelt és kezdte volna mondani, hogy mások is felfigyeljenek és felmehessen a színpadra, de a főbiztonsági nem engedte. Látni lehetett az arcán, hogy csalódott, szeretett volna lejönni, így visszaraktuk a székébe és így a körülötte állók igyekeztünk, hogy az oldalról érkező dülöngéléseket, lökéseket visszatartsuk, hogy egyikünk se essen rá. Ez néha jóval nehezebb volt, mint azt gondolnátok, de annyira szép emberek voltak mindannyian, olyan pozitív kisugárzásuk volt és úgy segítették egymást… Az este egyik legjobb része volt amikor így egymás szemébe nézve énekeltük az in too deepet és utána még jött a pieces meg a fat lip és egy fantasztikus estét hagytam magam mögött.
Szóval a koncert egy részén az életemet féltettem, egy másik felében valaki másét és néhány részére nem is emlékszek, de annyi jó emlékkel és élménnyel jöttem haza, amihez hozzátartozik az, hogy életnagyságban láttam Derycket, megzúzódott a bokám és egy csomó kék foltom lett és bár még mindig fáj mindenem, megérte. Egy csomó random emberrel énekeltem együtt úgy mintha ezer éve ismernénk egymást, lett egy gitárpengetőnk és egy dobverőnk is majdnem. A koncert majdnem 2 órás volt és fergetes hangulatot csináltak.
Te is ott voltál a koncerten? Te hasonlóan élted meg? Várom a ti véleményeteket! 😃
P.S. Az egész koncert alatt 2 videót készítettem, mert egyrészt mozdulni nem bírtam, így a telómat se értem el, de nem is vettem volna elő, mert egyből kiverték volna a kezemből.
 OHH és megtaláltam magam az egyik képen, ennél azért lelkesebb voltam 😀
Budapest Park fényképe.És még néhány kép, illetve egy videó a koncertről:
Budapest Park fényképe.
Budapest Park fényképe.
Budapest Park fényképe.
Budapest Park fényképe.
Budapest Park fényképe.
Budapest Park fényképe.
Budapest Park fényképe.
Budapest Park fényképe.
https://www.facebook.com/budapestpark/videos/1266769390115410/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.