Jó döntés volt az egyetem?

Az első pár hónapom arról szólt, hogy próbáltam kitalálni szeretnék-e továbbra is az egyetemen maradni vagy inkább valami mást keresnék?
Azóta túl vagyok az első zh időszakomon és sikerült eldöntenem, hogy amennyiben a tanáraim is úgy kívánják, akkor én mindent megteszek, hogy végigcsináljam ezt a 7 félévet. És hogy utána mi lesz? Az még túl messze van ahhoz, hogy már most fájjon a fejem miatta. (Bár hozzá kell tennem, hogy a világ egyik legborzasztóbb túlgondolója vagyok talán. Szegény agyamat egy percre se hagyom pihenni, ha épp nem lenne dolga, akkor a millió határidővel kezdem el stresszelni. Tudom, hogy szörnyű. Sokszor én se lennék a helyemben, de a változás már úton van. Reméljük. Hatalmas zárójel bezárva)
Tehát itt vagyok jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatójaként, megtaláltam a baráti körömet, egy új világ alakult ki számomra. A régi kapcsolataimat is igyekszem melegen tartani, -hisz mégiscsak a hozzám legközelebb álló emberekről beszélünk- de azért mégse minden a régi. A gimi maga nem hiányzik, az emberek viszont nagyon. Ez az egész egyetemes hercehurca azért nem érdekelt engem, mert mindig is utáltam tanulni, utáltam azt a rengeteg stresszt és energiát, amit rengetegszer feleslegesen fektettem bele teljesen értelmetlen dolgokba. A maximalizmusom viszont nem hagyott pihenni, mindig a legjobbat akartam nyújtani. Félre ne értsétek, ez egy egészséges szinten teljesen oké, de nálam nem volt az, most is a diákok 90%-nál többet dolgozok, és különösebben nem látszik a különbség. “De majd hosszútávon megmutatkozik“- hallottam oly sokszor már, szeretném hinni, hogy van benne igazság.
Csapkodnak a gondolataim, és a címben feltett kérdésre nem tudom megadni még a választ. Egyet tudok: maradok, mert nincs jobb B tervem, és mert hiszem, hogy a szakomon megszerzett tudás az élet bármely területén előnyömre válik majd, bármerre is sodor az élet. Későbbi beszámolókra, updatekre nyugodtan számítsatok, hisz ez egy nagy részét kitölti az életemnek.