A nyár vége felé próbálok ráeszmélni, hogy mivel is töltöttem az elmúlt hónapok napjait, hogy rohant el az idő megint ennyire.

Bármennyire is elcseszett volt sok szempontból ez az egész karanténos időszak, ez a nyár túlteljesítette magát. Kihoztam belőle a legtöbbet, és remélem nektek is sikerült. Bár az egyetem kezdetéig és egy teljesen másféle felfordulás kezdetéig még van egy hetem (amit igyekszem kimaxolni), azért már kezdem összegezni magamban a történteket. Rengeteget voltam barátokkal; imádtam a Balatonnál lenni; még az összes késős, izzadós, teli MÁV-os utat is. Habár nem bánnám, ha már lassan megdobnának egy jogsival is, hogy ne kelljen mindig a vonatra támaszkodni. Közel a cél, de ez sajnos már nem lesz a nyári bakancslistáról kihúzható dolog. Voltak itt esküvők, hajnali tivornyák (kultúráltan), parton üldögélés, hatalmas röhögcsélések, társas esték, kocsikázások, rengeteg új könyv, sorozatok, filmek, lelkizések.

Sokrétű töltődés, és rengeteg hullámvölgy. Talán így tudnám mégis a legjobban összefoglalni az elmúlt heteket.

14 éve a szeptember mindig egy új kezdetet hozott, így az év indulása is inkább január helyett ezzel a hónappal kapcsolódik össze bennem. És ez az év rengeteget kihívást és új helyzetet hoz majd, amikre még mindig próbálom felkészíteni magam, de tudom, hogy a nap végén csak bele kell állni és végigcsinálni.

Bő egy hónapja közben 21 éves lettem, ami szintén sok gondolatot hozott elő. Őszintén más felállásban képzeltem el az életem ennyi idősen. Nem mintha lemaradtam volna az életről, vagy megöregedtem volna (hiába hallom mostanában ezt mindenhol, lol köszi), de más minden. Azt hittem mostanra több biztos pont lesz az életemben. Ezzel együtt sok dolgot kellett átgondolnom, és az elkövetkező évet mindenképp néhány jelentős változásnak szentelem majd.

Az egyik legjelentősebb hozzáállásbeli növekedés az az IGEN-ek bevezetése. A YES Theory-s srácoktól már megtanultam, hogy az élet különböző területein mekkora fordulatot érhetsz el ezzel az életszemlélettel.
Ideje nem csak meghallani, de meg is élni ezeket a pillanatokat.

A fenti csapongások igazából az agyam menetét mutatják be tökéletesen, de most úgy döntöttem, hogy itt kéne befejezni. Bár a gondolataimat is olyan könnyen tudnám lezárni, mint ezt a bejegyzést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.