Mostanában jelentősen kevesebb időt töltök instagramon meg youtube-on. A youtube nem lep meg, a kedvenceim nem alkottak semmi újat szinte a vírus megjelenése óta, így többnyire csak zenét, előadásokat és podcasteket hallgatok rajta. Azonban az instagram jobban pörgött a mindennapjaimban, bármennyire is siralmasan hangzik ezzel kezdtem a legtöbb napom, ott beszéltem a barátaim egy részével.
Ez a változás valamennyire tudatos is volt, december elején egy csomó nagyobb fiókot szanáltam a követettjeim közül, mert úgy éreztem a contentjükkel nem tudok már azonosulni, vagy túl sok volt a hirdetés, vagy olyan tartalmakat tettek ki, amiktől rendesen rosszabbul éreztem magam a bőrömben. Ezek mellett azonban úgy éreztem, hogy egy körítést látok, aminek köze nincs a reális mindennapokhoz. És most caution! újra a Tiktok-kal jövök😄 ugyanis ezen az alkalmazáson (oké leszámítva azokat a halál gazdag fiatalokat, akiknek mozi, bowling pálya vagy egy saját hegy is van a palotájukban) rátaláltam arra, ahogy mindig is gondoltam, hogy élni kéne ahhoz, hogy tényleg boldog életet élhess. Ez pedig a mindennapok romantizálása.

Persze tök jó kiszakadni a megszokottból, egy utazás millió élménnyel gazdagít, azonban többségünknek nem így néz ki egy általános hétköznapja. És ez teljesen oké, kevés szálloda vagy vízi csúszda tesztelőre van szükség a világban. Így a kis dolgokban kell megtalálnunk a szépet, ezekből épül fél az életünk. A nagy dolgok klasszak és szükség van rájuk, hogy fenntartsák a motiváltságunkat, de ha csak azokkal foglalkozunk, csak azokat üldözzük, akkor fel se tűnik, és elmegy mellettünk az élet.
Évekkel ezelőtt kialakítottam egy képet a fejemben, hogy melyik életszakaszomban hol fogok tartani (SPOILER: NE CSINÁLD, HÜLYESÉG!), és lám lám nem igazán sikerül tartanom a lépést a képzeletemmel, ami csak szorongást kelt bennem. Úgy véltem, hogy az elmúlt 1 évemtől megfosztottak, azonban, ha valakivel találkozok és  mesélni kezdek, vagy előveszem a telefonom és átnézem a képeim, újra és újra eszembe jut, hogy persze alakulhattak volna igencsak másképp is ezek a hónapok, de mennyi minden jó történt velem. Mennyi szeretetet és örömet kaptam a körülöttem lévőktől. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezeket nem csak utólag, hanem azokban a pillanatokban is éreztem, és ez lenne a lényeg. Mindig lesznek monoton napok, dolgok, amelyeket csak kötelességtudatból csinálunk, de hiszem, hogy az élet többről szól. Megnézni a napfelkeltét/lementét, érezni a tavasz vagy az eső illatát, rálelni az ablakon beszűrődő fények alkotta formákra, kirándulni menni, játszani egy kutyával, észrevenni egy aranyos idős házaspárt, ahogy kézen fogva sétálnak, egy jól sikerült kaja, egy finom süti, barátokkal kávézni, kipróbálni valami újat.
Kezded kapisgálni? Történnek rossz dolgok, és éljük meg azokat is, ne nyomjuk el őket, de ezek azok az apró dolgok, melyek egy szürke napba színt tudnak vinni 🙂

Ne feledd, hogy ritkán találkozol csak olyannal az interneten, aki vidáman hirdetné a kudarcait, pedig mindenki mögött állnak nehéz napok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.